Hosszan néztük egymást a koncerten, sok haverral voltam, nem akartam külön utakon járni.Aztán mégis oda mentem, bemutatkoztam. Egy barátnőjével volt. Egyre ittasabb lettem, nem igazán emlékszem a társalgásara. Reggel sms várt tőle, mivel nem adta meg a számát, hanem azt kérte, hogy én adjam meg a sajátomat. Szóval írt és ezt jó jelnek vettem. Vagy két hét telt el a randevúig, egy ebédig. A 3. percben éreztem, hogy kell nekem ez a lány, de valamiért az is világossá vált, hogy nem lesz egy könnyű meccs.
Jött az újabb randi, ahol olyat éreztem, amit már régen: érdekelt a lány és éreztem, hogy én sem vagyok közömbös neki, de valami nem stimmelt… Mondtam neki, hogy én ezt komolyan gondolom, de érzem, hogy ő valamit nem mond el. Így is volt, hapsija van, együtt élnek, de a csávó hónapok óta nem nyúl hozzá. Ha gondolom, legyek a szeretője. Igent mondtam. Nem érdekelt, hogy van barátja, hiszen tudtam, hogy nagyon akarom őt és meg tudom szerezni.
Egy vacsorát beszéltünk meg bemelegítésnek, majd utána mentünk hozzám. Feküdtünk az ágyon, de csak beszélgettünk és öleltük egymást és ez pont elég volt. Ez még megismétlődött kétszer. Egyik nap hívott, hogy a csávó elköltözik külföldre munka miatt, jó pár hónapra, ha gondolom, kedden nálam alszik.
Kétszer kúrtunk, nagyon jó volt.
Telt múlt az idő és egyik pillanatban azt éreztem, hogy már érzelmek is vannak az ő részéről is, a másikban meg azt, hogy leszar. Hiányoztunk egymásnak, jókat beszélgettünk, de valami nem stimmelt, annak ellenére sem, hogy azt mondta, sokat gondol rám. Közben persze, mentek a jobbnál jobb kefélések.
Zavart, hogy nem lehet vele elmenni oda, ahol haverok is vannak, éreztem, hogy nem vállal fel. Szóvá is tettem. Szünet.
Ismét kerestük egymást.
Majd jött az sms: Végeztünk, nem akarok tőled semmit, nem tudom veled elképzelni tovább, bunkó önző és szemét vagyok, csak hülyítettelek. Együtt vagyok a barátommal és ez így jó nekem.
Hát ez nem esett jól, de az élet megy tovább…
